A szobádban szomorkodsz amikor feljön a nagymamád.
- Mondd el - ül le az ágyadra.
- Mit?
- Hogy mi a baj.
- Hát én csak.... én csak.... nem bírtam neki ellenállni - és elkezdesz sírni.
- Ezt nem értem. Kinek nem bírtál ellenállni?
- Harrynek - törölgeted a szemed - megcsókolt és nem tudom hogyan, de én is visszacsókoltam.
- És ezért sírsz? Vagy azért, mert vele jobb volt, mint Louisszal?
Van valami abban, amit a nagymamád mond, de inkább nem mondod el neki, amit valójában gondolsz.
- Azért sírok, mert nem akartam megcsalni Louist.
- Értem. Ha beszélgetni akarsz lent leszek - aztán kimegy. Az ágyadon ülsz és egyszer csak megszólal a telefonod. Harry hív. Gondolkodás nélkül kinyomod. Néhány perc múlva bejön az ajtódon Harry.
- Menj ki kérlek - fordulsz el tőle és átölelsz egy párnát.
- Ne haragudj - ül le mögéd az ágyra. Te meg se szólalsz csak nézel a földre. Harry óvatosan megfogja a válladat és megcsókolja a nyakad.
- Harry kérlek - húzódsz el tőle.
- Jó. De ha meggondolod magad csak hívj. Én várni fogom - és szomorúan kimegy. Elkezdesz sírni majd végül álomba sírod magad. Másnap reggel kisírt szemekel kelsz föl és megszólal a telefonod.
- Halló - veszed föl kicsit rekedtes hangon.
- Szia édes - hallatszik Louis hangja.
- Szia. Mi újság?
- Minden szuper. Most készülődünk a nagy koncertre. De veled mi van?
- Semmi. Csak most keltem föl.
- Ja értem. Nagyon hiányzol.
- Te is nekem.
- De mostmár menem kell. Puszi.
- Rendben. Szia és puszi.
Lemész a konyhába és a nagymamád már ott ül.
- Jó reggelt - köszön - látom már jobban vagy, mint tegnap.
- Igen - ülsz le - most beszéltem Louisszal. Volt két perc szabad ideje és felhívott.
- Látod mennyire szeret - mosolyog.
- Igen.
- De most regelizz. Tegnap este sem ettél semmit- és eléd rakja az omlettet. Megeszed majd kimész egy kicsit az udvarra. Leülsz a hintaágyra és csak bámulsz ki a fejedből. Egyszer csak észre veszed, hogy Harry is kint ül a medence szélén és nagyon szomorú. Megsajnáltad, ezért átmész hozzá.
- Szia Harry - köszönsz, mire megfordul csillogó szemekkel.
- Szia. Hogyhogy átjöttél?
- Gondoltam van mit megbeszélnünk - ülsz le mellé.
- Hát igen. Nem tehetek róla, hogy szeretlek.
- De tehetnél ellene.
- Ez olyan, mintha neked megmondanám, hogy ne szeresd Louist. Te is beleőrülnél igaz?
- Igen. De mi akkor sem lehetünk együtt.
- Kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- Ha nem lennél együtt Louisszal, akkor összejönnél velem?
- Hát... felesleges azon gondolkozni, hogy mi lene ha...
- De válaszolj kérlek. Ez egy egyszerű kérdés volt.
- Talán...
- Komolyan? - és aranyosan mosolyogni kezdett.
- Igen. De mondom talán.
Harry csak néz rád és mosolyog.
- Nem megyünk be videójátékozni?
- De tőlem mehetünk.
Bementek videójátékozni és nagyon jól szórakoztok. Amikor meguntátok Harry bekapcsolja a tévét és nézni kezditek. Harry egyfolytában téged néz.
- Harry ne nézz így kérlek.
- Hogy? - mosolyog. Csak néztek egymásra és már nem bírod tovább, felállsz és kiszaladsz. Illetve csak ki akarnál szaladni, mert Hary beáll az ajtóba.
- Kérlek ne menj - néz rád szomorúan, de aranyosan. Te csak nézel rá és hirtelen elkapod a fejed és lenézel a földre. Majd újra rá és már nagyon közel vagytok egymáshoz, ugyanis Harry egyre közelít feléd. Az ajkatok már majdnem összeér, Harry édesen elmosolyodik és megcsókol. Nekinyom a falnak és egyre hevesebben csókol.
- Harry kérlek állj le! - nyögsz, de Harry nem hagyja abba.
- Tudom, hogy valójában te is annyira akarsz engem, mint én téged.
- De Harry értsd meg, én Louisszal járok.
- Ezt most egy kicsit felejtsd el - elkezdi csókolgatni a nyakadat. Tényleg nagyon jól esett, amit csinál és igazából tetszik is neked Harry. Nem tudsz neki ellenállni. Felmentek a szobába és épphogy beértek Harry ledönt az ágyra. Miközben szabadítjáok meg egymást a ruháktól közben a csókotok egy percre se szakad meg. Aztán végül megtörtént a dolog.
- Annyira boldog vagyok - mondja Harry miközben egymás mellett fekszetek és az arcodra ad egy puszit.
- Ez annyira jó volt - suttogod.
- Látod megmondtam, hogy te is annyira szeretsz engem, mint én téged.
- Megkérhetlek valamire?
- Persze. Te bármire.
- Lehetne, hogy ez egyenlőre kettőnk között maradjon?
- Ameddig csak akarod - megpuszil majd mindketten elalszotok.