Éjfélkor átmész a srácokhoz. Louis már az ajtóban vár.
- Szia édes már nagyon vártalak - mosolyog rád majd egy kis puszit lehel a szádra - halkan menjünk be, a többiek már alszanak.
Halkan felmentek Louis szobájába és becsukjátok az ajtót. Louison megint nincs fölül semmi és ez teljesen megőrít téged.
- Végre csak ketten - súgja neked Louis és már támadja is a nyakad.
- De türelmetlen valaki - mosolyogsz de azért nem lököd el magadtól.
- Türelmetlen?! Két évet vártam rád. Mostmár megérdemeljük egymást - suttogja majd a nyakadra lehel kisebb csókokat.
- Szeretem ezeket a ruhákat rajtad. De nem baj, ha most megszabadítalak tőlük? - mosolyog kajánul.
- Nem baj. De cserébe én is a földön akarom látni a tieidet.
- Ennek semmi akadálya - mondja majd körbefonja a derekadat a kezével, közben egyfolytában csókol és elindultok az ágy felé. Louis leveszi a pólódat és tovább csókol. Majd megszabadultok a többi ruhadarabtól is és megtörténik a dolog.
- Ezt is már két évvel ezelőtt meg kellett volna tennem - súgja és az arcodra ad egy puszit.
- Majd bepótoljuk az egészet ami két év alatt elmaradt - mosolyogsz és megcsókoljátok egymást. Majd mindketten elalszotok. Másnap reggel mikor felkelsz és elkezdesz öltözni és Louis ráébred.
- Hát te hova készülsz?
- Haza megyek, mielőtt a többiek felébrednének.
- De nem akarom, hogy elmenj - odamegy mögéd és hátulról megölel - nem szégyenlem, hogy veled vagyok. Szeretlek és ezt nem fogom titkolni a legjobb barátaim előtt.
- Komolyan gondolod?
- Igen. De már szerintem a srácok felébredtek. Menjünk le és mondjuk el nekik a jó hírt.
Le is mentek és a fiúk már ott ülnek az asztalnál egy kicsit kómás fejjel. De mikor megláttak titeket együtt, kézen fogva lejönni a lépcsőn, rögtön mindenkinek nagyra nyílt a szeme.
- Hát ti? - kérdezi Zayn.
- Mi együtt töltöttük az éjszakát - válaszol Louis.
Mindenki tátott szájjal néz rátok majd Louis megcsókol.
- Bocsi de most nekem mennem kell sziasztok - köszönsz el majd még utoljára adsz egy puszit Lou szájára és kimész.
- Szia - köszönnek vissza.
Otthon a nagymamád volt még csak fent és a konyhában ült, miközben kávét iszogatott.
- Szia nagyi - ülsz le mellé.
- Szia. Hogy telt az éjszaka?
- Jól - válaszolsz szűkszavúan.
- És mit csináltatok?
- Hááát...ö...izéé...
- Lefeküdtél vele?
Erre nem válaszolsz csak nézel rá.
- És védekeztetek?
Eléggé meglepett a reakció.
- Igen - válaszolsz határozottan.
- Akkor jó. Nem szeretném, ha baj történne.
- Nem lesz semmi baj.
- A többieknek mikor akarod elmondani?
- Mit? Hogy feleküdtem Louisszal vagy hogy együtt vagyok vele?
- Mindkettőt.
- Hát nem most az biztos.
- A többi srácnak már elmondtátok?
- Igen. Ők Lou legjobb barátai. Sőt még az enyémek is. Nem fogunk előttük titkolózni.
- Aha. Szóval a fiúl előtt nem titkolózol, de a családod előtt igen.
- Az teljesen más.
- Igazad van. Nem tudom, hogy apukád mit szólna hozzá.
- Akkor nem mondod el senkinek?
- Dehogy mondom - mosolyog rád - de ha bármi történne te elmondhatod nekem.
- Oké. És köszönöm.
- És mesélj. Nem csinálta durván?
- Nagyiiii! - szólsz rá.
- Most mi van? Ilyen dolgokat fontos tudni. Szóval?
- Nem, egyáltalán nem csinálta durván.
- Értem - mosolyog. Ekkor jönnek le a többiek is.
- Jó reggelt - köszönnek. Ti is visszaköszöntök és elkezdetek reggelizni.
- Nem is mondtad még, hogy milyen volt tegnap a szomszédban - mondja anyukád.
- Jó volt.
- És mit csináltatok? - faggatózik tovább.
- Hát csak videójátékoztunk......meg ilyenek... - és a nagymamáddal egymásra néztetek.
- Én a helyedben félteném ezt a kislányt - mondja a papád apukádnak - azok a fiúk tegnap nagyon megnézték őt.
- Jaj hagyjad már őt békén hadd szórakozzon. Te is voltál fiatal - mondja a mamád.
- Tetszik neked valamelyik? - kérdezi apukád.
- Nem - állítod határozottan. Majd esztek tovább. Mikor befejeztétek anyukád azt mondja:
- Menjünk el körül nézni a városba.
- Nekem most nincs kedvem. Fáradt vagyok.
- Jó akkor majd mi elmegyünk te meg feküdj le - mondja anyukád.